Ómama nyaklánca
Egy család igaz története
Silingi Terézia
Silingi Terézia, a család egyik tagja, 1938-ban született. Hosszú éveken át gyűjtötte a történeteket, fényképeket és azokat a dokumentumokat, amelyek révén bemutatja a Zimber család felmenői életét és küzdelmeit. 70 évesen döntött úgy, hogy leírja a történeteket a család számára, amiből végül elkészült ez a könyv.
Teri számára a múlt kutatása nemcsak a családja történetének felderítése, hanem egy belső küldetés is volt, hogy megoszthassa a mai generációkkal a család értékeit és tapasztalatait, amelyeket az élet próbái formáltak.
A könyv szereplőinek véleménye
Egyike vagyok azoknak, akiket 1944-ben Zimberék bújtattak, és igazolhatom, hogy akkor minden úgy történt, ahogyan e regényben áll. Nagyon érdekes és mozgalmas, tanulságos ez a másfél évszázadot felölelő történet.
a történet egyik szereplője
„Engedjék meg nekem, hogy itt és most köszönjem meg Zimberéknek mindazt, amit értünk és még egy tucatnyi másért tettek… De hát ezek meddő szavak olyan cselekedetek ellenében, amit nem lehet viszonozni…”
festőművész (Életrajzi törmelékek, 1984)
Itt szeretném megköszönni édesanyámnak, hogy megírta családunk történetét és igy én is megismerhettem, hogy milyen fantasztikus felmenőím voltak.
a legifijabb
Olvasói vélemények
Le a kalappal a szerző előtt! Olyan szépen, egyszerűen, természetesen mesél, szinte hallom, ahogy szájról szájra adják a történeteket a család idősebb tagjai. Olyan szerencsés, hogy ilyen mesélőkedvű családtagokkal áldotta meg a sors – de ez persze nem volt „ingyen”. Az kellett hozzá, ami manapság az emberek nagy részéből hiányzik: meghallgatni tudás, türelem és kíváncsiság. Érdekelte, mit mesélnek a nagymamák, anyósok, meghallgatta őket, rengeteg időt szánt rájuk. Mikor aztán leült, hogy leírja a család – a férje családja – történetét, kiderült, hogy írni is tud!
Nem könnyű dolog egy ilyen családregényt úgy megírni, hogy az érintett családon kívül másokat is érdekeljen. Ebben az esetben ez rendkívül jól sikerült.
Örülök, hogy a könyvtárból a második kiadás került a kezembe, így olvashattam a könyv utóéletéről is,
A terjedelme ne riasszon el senkit, olvasmányos, lenyűgöző, szinte röppennek a lapok egymás után.Talán a kötése lehetett volna erősebb, strapabíróbb. Ezen a könyvtári könyvön abszolút nem látszanak az olvasás nyomai, a kemény borító viszont már leszakadt elöl róla. Nagyon óvatosan kellett tartani, hogy ne szakadjon le teljesen, pedig kéne bírnia a lapozgatást, hiszen rengetegszer hátralapoz benne az ember a családfákhoz menet közben.
Szeretem a családfákat, itt sokat jelentett, hogy lehetett rajta követni a szereplők egymáshoz kapcsolódását.
Nem könnyű dolog egy ilyen családregényt úgy megírni, hogy az érintett családon kívül másokat is érdekeljen. Ebben az esetben ez rendkívül jól sikerült.
Örülök, hogy a könyvtárból a második kiadás került a kezembe, így olvashattam a könyv utóéletéről is,
A terjedelme ne riasszon el senkit, olvasmányos, lenyűgöző, szinte röppennek a lapok egymás után.Talán a kötése lehetett volna erősebb, strapabíróbb. Ezen a könyvtári könyvön abszolút nem látszanak az olvasás nyomai, a kemény borító viszont már leszakadt elöl róla. Nagyon óvatosan kellett tartani, hogy ne szakadjon le teljesen, pedig kéne bírnia a lapozgatást, hiszen rengetegszer hátralapoz benne az ember a családfákhoz menet közben.
Szeretem a családfákat, itt sokat jelentett, hogy lehetett rajta követni a szereplők egymáshoz kapcsolódását.
(Forrás: moly.hu)
Egy olyan nagyívű családregény ez, amelyben a szereplők valósak, és generációkon keresztül adják át a tudást, a szeretetet, törődést, önzetlenséget. Nagyon jó volt olvasni azokat a szokásokat, amelyeket régen még a nagymamámtól hallottam.
A szerző egyszerűséggel ír, klisémentesen, és talán éppen ettől olyan élethű, valóságos.
Akit érdekel a falusi élet, a népszokások és a történelmi eseményekbe ágyazott emberi sorsok alakulása, annak nagyon ajánlom.
Nagyon szép, hiteles és különleges hangulatú regény, amely magával sodorja az olvasót.
A szerző egyszerűséggel ír, klisémentesen, és talán éppen ettől olyan élethű, valóságos.
Akit érdekel a falusi élet, a népszokások és a történelmi eseményekbe ágyazott emberi sorsok alakulása, annak nagyon ajánlom.
Nagyon szép, hiteles és különleges hangulatú regény, amely magával sodorja az olvasót.
Budafoki (Promontori) saga. Azért írom így, mert egyből a Felvidéki saga jutott eszembe róla Szomolai Tibortól. Ugyanaz az egyszerű stílus és történetvezetès, más közegben, de ugyanúgy generációk adják az egymásnak a stafétát, a munkát, a felelősséget a családért, az összetartás fontosságát. Küzdenek becsülettel az előrébbjutásért, aztán újra és újra, felépítik máshogy, ha kell. Nagyra becsülöm az írónőt. Mekkora munka lehetett az évszázados családi históriát hitelesen és ilyen olvasmányosra sikerülten feldolgozni. Örülök, hogy olvashattam és alig várom, hogy átadhassam olvasásra Anyukámnak.
Rólunk írták
Lépj Velünk kapcsolatba!
Bármilyen kérdésed van, szívesen válaszolunk. Keress minket bátran!
Köszönjük, az üzenetet megkaptuk, hamarosan válaszolunk!
Valami hiba történt. Kérlek ellenőrizd, hogy mindent jól töltöttél ki!